Ihatjuk a csapvizet, vagy sem? Bevizsgáltattuk!

A csapvíz-ásványvíz dilemma megosztja a társadalmat, a legtöbbünknek van határozott álláspontja a kérdésben. Sokan viszont városi legendákra alapozzák álláspontjukat. Kell-e aggódni az ólom miatt? Káros vagy teljesen ártalmatlan a csapvízben lévő klór? És mi a helyzet a baktériumokkal? Megbízhatunk-e a hivatalos határértékekben? És ha tényleg benne vannak a vizünkben, hogyan védekezhetünk ellenük, ha nem szeretnénk az ásványvíz nyomán hátramaradó PET-palack hegyeket szaporítani? Hogy hitelesebb képet kapjunk, a Tudatos Vásárlók Egyesületénél 3 különböző korú budapesti épületben vett vízmintát vizsgáltattunk be laboratóriumban. 

Ahogyan korábbi cikkünkben is feltártuk, a csapvíz fogyasztása hazánkban alapvetően biztonságosnak mondható. A csapvíz minőségét a fejlett országokban szigorú előírások szabályozzák. A WHO ajánlása alapján az Európai Unió 1998-as Ivóvíz Direktívája megköveteli a tagállamoktól a rendszeres ellenőrzést és a lakosság rendszeres tájékoztatását is. Magyarországon az ivóvíz minőségére vonatkozó követelmények a 201/2001.(X.25.) Kormányrendeletben kerültek rögzítésre. Ez a rendelet az európai uniós irányelv alapján készült, és az ivóvíz minőségi követelményei mellett a vizsgálandó paramétereket és ezek vizsgálati gyakoriságát is előírja.

A vízmintákat bevizsgáltattuk a leggyakoribb szennyeződésekre

A csapvíz tesztelése során 3 különböző korú épületben vettek összesen 5 vízmintát, egy századfordulón épült ház földszinti és 2. emeleti lakásában, egy ‘60-as években épült társasház 1. és 3. emeletén, illetve a Dívány ‘90-es években épült irodájában. Ennek célja az volt, hogy bevizsgáltassuk, van-e eltérés a különböző korú épületek vizének ólomszennyezettségét illetően. Ugyanakkor mivel a leggyakoribb panasz az ivóvíz klóros ízére, szagára, illetve a bakteriológiai problémákra vonatkozik, a laborvizsgálat során kértük a csapvíz minták klorid koncentrációjának meghatározását és a mikroorganizmusok jelenlétének vizsgálatát is.

A vizsgálathoz kétféle mintát vettek

A vízmintákat minden esetben konyhai csaptelepből vették, minden helyszínen kettőt: egy ún. csapnyitási vízmintát és egy 1 perc folyatás után vett mintát. Előbbiből a fémtartalom mértékét határozták meg, míg egy perc folyatás utáni vízmintákból szintén a fémtartalom került meghatározásra és ebben nézték a mikrobiológiai minőséget, az alap kémiai paramétereket (pl.: keménység, lúgosság), a szervetlen és szerves klórszármazékok (klór, THM vegyületek) mennyiségét, és a víz organoleptikus tulajdonságait, azaz az ízét és a szagát. A mintavételek és a vizsgálatok az NNK Környezetegészségügyi Vizsgáló Laboratóriumában a Nemzeti Akkreditáló Hatóság által akkreditáltan történtek. 

Mit mutat a laborvizsgálat?

A vizsgálat szerint egyetlen mintavételi helyen sem tartalmazott a víz határérték feletti ólmot, vagy más fémeket, kivéve a Dívány irodájának konyhájában, ahol a csapnyitási mintában határérték feletti nikkelt találtak. A nikkeltartalom 1 perc folyatást követően itt is határérték alá csökkent. A vizsgált vízminták biztonsággal fogyaszthatónak bizonyultak klórtartalmukat és kémia alaptulajdonságaikat tekintve is, bakteriológiai szempontból egyik minta sem volt kifogásolható.

A fentiek tükrében azt mondhatjuk, hogy amennyiben az otthonunkban lévő csapvíz nem tartalmaz a megengedettnél nagyobb koncentrációjú ólmot, nagy valószínűséggel biztonságos a csapvíz fogyasztása, és mindenképpen környezettudatosabb és gazdaságosabb megoldás, mint az ásványvíz. A másik környezetbarátnak mondható megoldás egy vízszűrő berendezés használata!

Mit tehetsz, ha komolyabb a baj?

A nagyobb mennyiségű ólmot tartalmazó csapvíz esetében a Tudatos Vásárlók Egyesülete azt javasolja, ha tehetjük, szüntessük meg a problémát a csövek teljes cseréjével. Ha erre nincs mód, néhány egyszerű szabály betartásával csökkenthető az ólomkoncentráció:

1. Fogyasztás előtt mindenképpen folyassuk ki a csapot! Amennyiben az épületen belül vannak ólomcsövek, legalább 1-2 perces, ha a vízelosztó hálózatban (is), legalább 5 perces folyatás javasolt. 

2. Fontos, hogy ivás, főzés, ételek és italok készítéséhez kizárólag a hideg vizet használjuk, ugyanis a meleg víz nagyobb mértékben oldja a fémeket, így az ólmot is. Forralással a víz ólomtartalma nem csökkenthető, sőt a párolgás miatt a visszamaradó vízben koncentrálódik. 

3. Ha igazolt, hogy a vízvezetékből ólom kerül az ivóvízbe, akkor várandós édesanyák, csecsemők, kisgyermekek számára mindenképpen egyéb forrásból származó víz felhasználása javasolt, ivás és ételkészítés céljából is. Tudományos kutatások ugyanis azt igazolják, hogy ha bármilyen kis koncentrációban kimutatható kisgyermekek vérében ólom, az már okozhat egészségügyi problémákat.

Hová fordulhatsz, ha kiderítenéd van-e gond a csapvízzel?

Ivóvizünket saját költségen is bevizsgáltathatjuk akkreditált laboratóriumban. Az ár a mintavételtől és a vizsgálandó paraméterektől függ. Mivel a kiszállási díj sokszor a legjelentősebb tétel - a vízminőségi problémák pedig jellemzően nem egyetlen háztartást érintenek -, érdemes összefogni más érintettekkel, így a logisztikai költség csökkentése mellett azt is kideríthetjük, hogy kinél van a hiba - ha egyáltalán van. 

A különböző laboratóriumok saját díjszabással dolgoznak. Egy ólomvizsgálat ára 2.000-4.000 Ft, a mikrobiológiai vizsgálat ára 5.000-10.000 Ft között, míg az ihatósági vizsgálat ára 20.000-40.000 Ft között mozog. A vizsgálat időigénye ugyancsak a kérdéses paraméterektől függ, általában két hét. 

A leggyakrabban végzett komplex vizsgálat tartalmaz kémiai paramétereket (pH, fajlagos elektromos vezetőképesség, KOIps (permanganát index), összes keménység, zavarosság, klorid, nitrát, nitrit, ammónium, vas(Fe), mangán(Mn), összes szerves szén (TOC), szulfát, alumínium) és mikrobiológiai méréseket (Escherichia coli szám, Coliformszám, Enterococcusok száma, Telepszám 22 °C-on, Telepszám 37 °C-on, Pseudomonas aeruginosa szám).

Innovációs és Technológiai Minisztérium – a fogyasztók érdekében. A teszt az ITM  FV-I-19-18-C jelű pályázata keretében készült.