A Tudatos Vásárlók Egyesülete az ICRT hálózat keretében 89, a hazai piacon is kapható autós gyerekülést tesztelt nemzetközi laboratóriumban. A következő funkciókat és szempontokat vizsgáltuk: biztonság frontális és oldalirányú ütközésnél, mennyire könnyen használhatók, milyen kényelmesek, tartalmaznak-e egészségre káros vegyi anyagot.
Biztonság (50%)
Az ütközésvizsgálatok során a laboratóriumi szakértők mérték a tesztbaba fejének elmozdulását, a ható erőket, így kiszámítva a fejsérülés kockázatát. A mellkasra és a nyakra ható erőket szintén mérték és értékelték, illetve a tesztsorozat részeként megkezdték a hasra ható erők vizsgálatát is.
A legtöbb gyerekülés esetében több ütközést is szimuláltak - természetesen minden alkalommal egy-egy új termékkel – ugyanis minden egyes ülést aszerint kell tesztelni, hogy hány lehetséges szállítási lehetőséget kínál: előre és hátrafelé néző pozíciók, a háttámla különböző pozíciói, valamint az ülés rögzítési lehetőségei (az autó biztonsági övéhez, isofix rendszerhez való csatlakoztatás).
A többhelyzetű (gyerekkel növekvő, i-Size) autósülések esetében a súlycsoportoknak megfelelő tesztbábukat használtak a szakértők. Az értékelő táblázatban megadott pontszám a legrosszabb mért eredménynek felel meg. Ez azt jelenti, hogy ha egy gyerekülés többségében jól teljesített, de az egyik pozíció során gyenge eredményt mutatott, akkor a biztonságra adott részértékelés is gyenge.
A frontális ütközési vizsgálatot 64 km/h sebességgel, egy speciálisan módosított karosszériával (ötajtós Volkswagen Polo) végezték. Előre néző ülés esetén mindig az üléskonfigurációban szállításra alkalmas legkisebb és legnagyobb próbabábut használták; hátrafelé néző ülés esetén pedig a legnagyobb próbabábut.
Az oldalütközéses vizsgálatot 27 km/h sebességgel végezték, az ülést egy padra helyezve, amely egy autó ajtaját szimuláló akadályba ütközött. A pad és az ajtó helyzete 80 fokos szögben volt beállítva, hogy jobban bemutassa azt az életszerű ütközést, ahol általában mindkét autó mozgásban van.
A szakértők a gyerekülés autóülésen való stabilitását és az ülés rögzítéséhez szükséges övvezetést is értékelték. A gyakorlati teszteket három különböző járműbe (Volkswagen T-Cross, Ford Fiesta és Citroën Berlingo) történő beszerelés során értékelték.
Könnyű használat (40%)
Három szakértőből álló csoport és három hétköznapi felhasználóból álló csoport értékelte a használati utasítást, különös figyelmet fordítva a tartalom teljességére és egyértelműségére. A termékeken található jelöléseket sem hagyták figyelmen kívül, az értékelők többek között a kötelező figyelmeztető címkékre és azok látható elhelyezésére összpontosítottak.
A vizsgálatok egyik legfontosabb része a hibás beépítés kockázatának ellenőrzése volt, amit tíz laikus felhasználó végzett el. Ennek oka, hogy a helytelenül beszerelt gyermekbiztonsági rendszer baleset esetén csökkenti a gyermek védelmét, ezáltal növeli a sérülés kockázatát. Értékelték a telepítés egyszerűségét és a rögzítéshez szükséges lépések számát.
A gyermek rögzítését az ülésbe, és az ülés gyerekmagassághoz való beállítását nem csak bábukkal, hanem különböző korú gyerekekkel is elvégezték. A biztonsági rendszer bekötését és az ülésnek a gyermek magasságához való beállítását a fent említett három járműben tesztelték.
A karbantartási és tisztítási értékelés részeként a szakértők értékelték az ajánlott karbantartási szimbólumok egyértelműségét (beleértve az anyagösszetételre vonatkozó információkat), a huzat eltávolítását, a tisztítást, a varratok erősségét és a huzatnak az ülésszerkezethez való visszacsatolását.
Ergonómia (10%)
Tesztjeink során a gyermek utazási kényelmére is figyelmet fordítottunk, szakértők értékelték az üléspozíció kényelmét, a háttámla szögének megfelelőségét, a megfelelő belső láb-, kar- , váll-, illetve háttámlahelyet, a lábtartást, a szellőzést, a kárpitozást és a gyermek kilátását az ülésből. Azt is megnézték, hogy a gyerekülés mennyi helyet foglal el az autóban.
Nemkívánatos anyagok (0%)
A gyerekülés azon részeit vizsgálták vegyianyag szennyezettség szempontjából, amelyek érintkezhetnek a gyermekkel. Az elemzett vegyi anyagok listája policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH), ftalátokat, égésgátlókat, fenolokat, szerves ónvegyületeket, nehézfémeket és formaldehidet tartalmaz. Az egyes anyagokra (bizonyos ftalátok, égésgátlók, szerves ónvegyületek vagy fenolok) vonatkozó határértékek az Öko Tex 100 szabványon alapulnak. A formaldehidre vonatkozó vizsgálati módszer megfelel az ISO 14184-1 irányelvnek. A policiklikus aromás szénhidrogéneket az AfPS GS 2014:01 PAK szerint értékelik.
- a formaldehid rákkeltő hatású vegyület, mérgező és allergén, többek között textilfestékekben, ragasztóanyagokban használja az ipar; megengedett felső határértéke az EN71-9 szabványnak megfelelően 30 mg/kg.
- műanyaglágyítók és égésgátlók:
- egyik csoportjuk a trialkil-foszfátok, melyek lágyító és égésgátló tulajdonságú vegyületek, a 2-etil-hexil-difenil-foszfát (Octicizer) feltételezett hormonkárosító vegyület, a trifenil-foszfát feltételezett endokrin rendszert károsító anyag, a TBEP (tris-(butoxietil)-foszfát) az egyik leggyakrabban alkalmazott égésgátló típus, melyet összefüggésbe hoztak gyerekkori asztmával, a TCPP (tris-(klór-propil)-foszfát) olcsó égésgátló, amely károsan befolyásolhatja a máj és a vese működését, ha rendszeresen ki van téve a szervezet a hatásának, a TDCPP (tris-(diklór-propil)-foszfát) pedig feltételezett rákkeltő hatású vegyület; megengedett felső határértékük a 2014/79/EU irányelv szerint 5 mg/kg
- ide tartoznak a ftalátok is, melyek gyakorlatilag minden ember vérében, a hazai élővizekben és a házi porban is kimutathatók, használatukat az EU-ban a szaporodási képességet, illetve a gyermekek fejlődését károsító hatásaik miatt korlátozzák, a DBP (dibutil-ftalát) az egyik legelterjedtebb ilyen típusú lágyítószer; megengedett felső határéréke 1000 mg/kg egyenként és a ftalát vegyületek koncentrációjának összegére is
- a naftalin a legegyszerűbb molekula a policiklusos aromás szénhidogének csoportjában (PAH-ok), melyek egy része bizonyított karcinogén, mutagén és teratogén hatású, köztük a naftalin is feltételezett rákkeltő, a molyírtók jutnak róla eszünkbe, de az EU 2008-ban betiltotta a naftalin ezirányú felhasználását, ma festékek, műanyagok, gyógyszerek gyártásában alkalmazzák; megengedett felső határértéke 1.0 mg/kg
- a szerves ónvegyületeket közül a dialkil származékok hepatotoxicitásukról (májkárosító hatás), míg a trialkil-ónvegyületek neorotoxicitásuk miatt ismertek, a vegyületeket széles körben alkalmazzák peszticidként, fa-, papír-, textil-, bőr- és üvegvédőszerként, PVC műanyagok hő/fényvédelmében és különböző festékekben, megengedett felső határértékük 0.5 mg/kg
- a fenol fertőtlenítő és mérgező hatású vegyület, az EU-ban tiltott a használata kozmetikumokban, különböző ipari célokra használják: színezékeket, műanyagokat (bakelit, fenolplasztok), növényvédő- és fakonzerváló szereket készítenek belőle, megengedett felső határértéke 2000 mg/kg
- az antimon és vegyületeinek nagy része mérgező, a mérgezés tünetei nagyon hasonlóak az arzénmérhezéshez, éghető anyagok tűzállóságának növelésére használják; megengedett felső határértéke az EN 71-3 irányelv szerint 560 mg/kg
- a MIT (metilizotiazolinon) és BIT (benzizotiazolinon) tartósítószerek, biocid hatású anyagok, széleskörben alkalmazzák őket különböző iparágakban (háztartási vegyszerek, festékek, textilipar, mezőgazdaság), allergiát, ún. kontakt dermatitist (bőrgyulladást) okozhatnak
A nemkívánatos anyagok a súlyozásba nem számítanak bele, azonban ha egy anyag határérték felett szerepel, akkor az összeredmény lepontozásra kerül, úgynevezett limiterként funkcionál.
forrás: dtest.cz, ICRT